KAI

Különös ez az érzés. Folyamatosan húz magához az ágy, de ez nem olyan, mint amikor az ember reggel felébred, és az szinte könyörög, hogy maradjon még öt percet. Sokkal inkább hasonlít ahhoz, amikor becipelnek egy elmegyógyintézetbe, hogy ott aztán az ágyhoz szíjazzanak, amíg telenyomnak lítiummal.

Mindössze annyiban különbözik ez az egésztől, hogy itt nem csak a végtagjaimat nem tudom mozgatni, de a fejemet sem. Nem mozog a nyakam, a derekam, de még a légzésem is egyre csak nehezedik. Lassan csoda, hogy egyáltalán kapok levegőt. Alvási bénulás, olvastam róla a neten. Ilyenkor az ember egész teste - kivéve a szeme - ledermed, de a folyamat nem tart tovább néhány percnél.

Vagyis, nem lenne szabad.

Egyre rosszabbul érzem magam. Lassan eluralkodik rajtam a pánik, ahogy egyre kevesebb oxigénhez jutnak a sejtjeim.

Nem, ez nem történhet meg! Nem szabad!

Yixing mellettem fekszik. Szólni akarok neki; elmondani, hogy fuldoklom; hogy egyre közelebb kúszik hozzám a sötétség; hogy félek; hogy lehet, nem is vagyok ébren, de attól tartok, hogy ez az álmom most megöl. A nevét akarom megformálni; a nyelvemmel érinteni a szájpadlásom, majd kiejteni a betűket, de az ajkaim nem mozdulnak.

Reszket a gyomrom, kezeimen feláll a szőr. Talán a lábaimon is, de azt már nem érzékelem. Valahogy sötétebb lett az egész szoba. Körbe akarok pillantani, de csak annyira vagyok képes nézelődni, amennyire a jelenlegi testhelyzetem lehetővé teszi, hisz továbbra sem tudok semmi mást mozgatni, csak és kizárólag a szemeim.

Azok pedig ugyanazon két pont között cikáznak folyamatosan. Esküszöm, hogy sötétebb lett a szobában.

Sötétebb lett ebben a kurva szobában!

Miért nem ébred fel? Yixingnek fel kellene ébrednie, és engem is fel kellene keltenie! Ez nem olyan álom, amiben élvezek létezni. Nem akarom!

Nem, nem, nem és nem!

Hallom, ahogy valami zúgni kezd. Úgy hangzik, mint amikor a régebbi típusú tévéken elindul a hangyaháború. Nem tudom miért hallok ilyen zajt, hisz nincs semmi az egész lakásban, aminek a hangja hasonlíthatna erre, én mégsem szabadulok tőle, sőt, egyre csak közelebbről duruzsol a fülembe.

Fel akarok ébredni!

Fel akarok ébredni!

Fel aka-

Ez csak egy rossz álom lehet.

Nem kapok levegőt.

Yixing, segíts! Kérlek!

De mi van, ha ez a valóság?

Nem, az nem lehet.

A szemem sarkában érzékelem, ahogy valami megjelenik az ajtónál. Valami nagy és sötét.

Valami.

Nem.

Inkább valaki.

Aztán nyikordul a padló.

Yixing, kérlek! Ebbe ezalkalommal bele fogok halni...